Kiállítások

2023

Modellált poéma

A kiállítást megnyitja Török Sára tárgyalkotó, a Fénybánya Huta-üveg Alapítvány elnökeMegtekinthető

Kertész Krisztina üvegművész munkái első benyomásra könnyed, olykor megmosolyogtató témákat dolgoznak fel. A Modellált poéma című kiállítás betekintést enged az üvegbe zárt érzések komplexebb feltérképezésére és befogadására, olyan versek által, amit maga a művész írt. A szobrok, kisplasztikák nem interpretálni hivatottak a verseket. Különálló alkotásokként értékelhetőek ugyanakkor a versek rendkívül intenzív érzésvilágának, látomásszerű vizualitásának egy-egy gondolati, képi elemét ragadják ki, modellálva azt.

Mit mutatunk és mit rejtünk? Mit ismerünk magunkból és mit ismerünk be? Kapcsolatban vagyunk-e a belső világunkkal? Merjük-e vállalni a sebezhetőséget? Minél inkább össze van törve bennünk valami, annál inkább kifelé figyelünk és nem engedünk betekintést. Olykor magunk számára sem. Ez a kiállítás érzelmi és anyagi szinergia által alkot egy egészet. Mint maga az ember.

Kiállítási anyag

Szobrok & versek

A bejegyzés ideje2025. július 31.
A bejegyzés írójaKertész Krisztina
kiállítási anyag
0

Magaslati levegő

Rám lehelt oxigén mentes szavad viharba lök. A turbulencia belülről ráz. Szédülök, mint a zsiráf, mi magaslati levegőt szív, s zuhanok a tudatba, hogy egymagamban, mint a hullócsillag, mi a sötét lepelről végleg levált. Inkább lennék csak zsiráf, mi öntudatlan szédül, s ez a nagy világ neki csak egyedül, a magasban, hol minden baj apró hangya porszem, mi jön-megy zavartalan. Inkább lennék csak zsiráf, mi gondolat híján gondokat nem forgat nem rág, s ha hívják, nevére nem hallgat. Felhőbe burkolt szíve nem ismer. Ki az én s ki a te? Súly nélkül kalapál. Inkább lennék zsiráf. Ha újjászületnék. Nyurga nyakú testben téged keresnélek minden levél ízében, a felhők felett, a szellő hangjában, arra várva, hogy valami több legyek.

Tudj meg többet

A bejegyzés ideje2025. július 30.
A bejegyzés írójaKertész Krisztina
kiállítási anyag
0

Szitakötő táncában ringva

Hűs szél csókot lehel az üveg szádára, napsugár kapaszkodik a nádasba, réz szoknyában levél táncol, a stégen ülünk ketten, sötét maszatként ezen az idilli képen, napszítta árnyék múlton, jelenen. A tó peremén felgyűlt buborékok. Habzik a magány, a csend fülébe pattog, idegesítő, elvétett neszként néha szólok, de inkább hallgatok. A tó peremén felgyűlt buborékok. Habzik szád szélén a vád, csattog, a fogatlan íny fegyvere torkomon, meg se szólalok. Néma vergődésem horogra akad, a damil feszül, majd szakad. Hangod fröcsögve csobban, minden szavad arcomon könnycsepp, mély árkú vízérként duzzad és ered. Nem tudom csitítani a vizet. Szívedet, szívemet... Megpihennék egy tavirózsa selyem levelén, szitakötő táncábatn ringva, bennem egy születendő új világ nyelvén elmondanám, hogy elengedem, s tudom azt felelnéd: megtehetem.

Tudj meg többet

A bejegyzés ideje2025. július 30.
A bejegyzés írójaKertész Krisztina
kiállítási anyag
0

Jelenés

Kérded: Mit ad, hogy vagyok neked? Adod a magányt, s zajos csöndjének minden gondolatát. Ami mi vagyunk s én nélküled. Már nem értem az egyedül fogalmát, tüdőm levegője telve van veled. De adod a magányt! Kérded: Mit ad, hogy vagyok neked? Adod kezed melegét, s hordod zsebedben a lelkem. Apróért kotorva mélyére ásol. Mindig magaddal viszel belőlem egy apró, fém ízű darabot. De adod kezed melegét! Kérded: Mit ad, hogy vagyok neked? Adod a bizonytalant. Hol a fent s hol a lent? Veled libikóka tánca minden mozdulat, A boldogság keserédes hangulata mégis szívemre tapadt. De adod a bizonytalant! Kérded: Mit ad, hogy vagyok neked? Adod a napot, s a fényt mi rajtam akár a forró homok. Kezem nyújtom, de nem látok. Árnyék vagyok, elvakítasz, befogadom, s ebbe belehalok. De adod a napot! Kérded: Mit ad? Miért vagy velem? Adod a jelenést, s ha itt vagy minden jelentés. Bár ne foszlana szét a veled. Vihar seregébe sorakozik nélküled minden perc, villogva rohanó keresés. Félek a szélcsend csak felejtés. De adod, újra és újra adod a jelenést!

Tudj meg többet