Palamp Blog

Az alkotás számomra sosem indul üres papírról. Minden forma, szín, ív és anyag egy belső élmény, emlék vagy érzés kivetülése. Az ékszerek, amiket készítek, nemcsak díszek, kifinomult lenyomatai annak a világnak, ahol felnőttem. Erdélyi származásom mélyen átszövi az alkotásaimat. Az ottani természet, az erdők csendje, a fák kérgének rajzolata, a patakok tükröződő felszíne, a mohás kövek puha zöldje, a hegyek párás kékje, mind ott élnek bennem, és valahogy újra és újra visszaköszönnek a munkáimban. Sokszor észrevétlenül. Máskor tudatosan. Gyermekként ezek a tájak voltak a játéktér, a menedék, a felfedezés helyei. Ma pedig, felnőttként, alkotóként, ezek a formák és hangulatok azok, amik megnyugtatnak, vezérelnek és inspirálnak. Egy medál íve talán egy kidőlt fa vonalát követi, amit gyerekként nap mint nap megérintettem.Egy áttetsző üvegrész a hajnali ködöt idézi, ami reggelenként leereszkedett a völgybe.Egy fémes ezüst indamotívum egy hajdani páfrány emléke az erdő mélyéről. Nem egyszerűen formát tervezek. Érzéseket formálok.A természet nemcsak inspirál, hanem összeköt önmagammal. És ezen keresztül azokkal is, akik viselik az ékszereimet. Amikor kezedbe veszel egy darabot, nem csupán egy tárgyat tartasz. Hanem egy történetet. Egy tájat. Egy gyermekkori emléket. Egy pillanatot, amit magaddal vihetsz a saját történeted részeként.

A csendes luxus nem harsány. Nem akar minden áron látszani.Nem a címke számít, hanem az, hogy a tárgy mit közvetít, milyen érzéseket kelt, és hogyan illeszkedik az életünkhöz.

A művészet nem elérhetetlen. Nem luxus, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak. A művészet egy attitűd, egy hozzáállás ahhoz, hogy hogyan élünk. Hogyan választjuk meg a tárgyainkat, hogyan bánunk a környezetünkkel, hogyan teremtjük meg az otthon hangulatát.